ápr 302010
 
 2010. április 30. péntek  Posted by at 18:31

A Deep Purple brit hard rock együttest a Led Zeppelin és Black Sabbath mellett sokan a heavy metal el?futárának tartják, bár a zenészek sosem tartották magukat heavy metal együttesnek. Nevüket Peter DeRose azonos cím? dalából vették át. Világszerte több mint 100 millió albumot adtak el. Magyarországon eddig hét alkalommal jártak: 1987-ben,  1991-ben,  1996-ban, 1998-ban, 2003-ban és 2006-ban. 2007. november 6-án felléptek a Budapest Sportarénában.[1]

El?történet

Az Episode Six nev? együttes több kislemezt is kiadott az Egyesült Királyságban, az 1960-as évek közepén. Az együttes tagjai a következ?k voltak: Ian Gillan énekes, Graham Dimmock és Tony Lander gitárosok, Roger Glover basszusgitáros, Sheila Carter billenty?s és Harvey Shields dobos. Sokat turnéztak, ennek ellenére nem voltak sikeresek.

1967-ben alakult meg a Flower Pot Men nev? együttes, melynek korábbi neve The Ivy League volt. Érdekességüket az adta, hogy négy énekesük volt. Nevüket a The Flowerpot Men cím? gyerekm?sorból vették; a név szóvicc is a flower power mozgalomról és a „f?r?l”, amit az angol szlengben pot névvel (is) illetnek. Legismertebb daluk a Let’s Go to San Francisco volt, amit sokan Scott McKenzie If You’re Going to San Francisco-jának paródiájaként értelmeztek, bár ezt az együttes cáfolta. Tagjai a következ?k voltak: Tony Burrows, Neil Landon, Robin Shaw és Pete Nelson énekesek, Ged Peck gitáros, Nick Simper basszusgitáros, Jon Lord orgonista és Carlo Little dobos. Azel?tt Jon Lord a The Artwoods tagja volt, Nick Simper pedig Ritchie Blackmore-ral Screaming Lord Sutch The Savages nev? együttesében játszott.

Bíbor hajnal

1967-ben a Searchers korábbi dobosa, Chris Curtis felhívta Tony Edwards londoni üzletembert, és arra kérte, hogy menedzseljen egy új együttest, amit Curtis alakítana meg. A terv az volt, hogy a tagok folyamatosan váltanák egymást; Edwardsnak megtetszett az ötlet, és két másik üzletembert is sikerült bevonnia: John Colettát és Ron Hire-t (Hire-Edwards-Coletta – HEC Enterprises).

Curtis ezután zenészeket keresett az új, Roundabout nev? együtteshez. Az els? tag Jon Lord orgonista lett, majd Curtis rábeszélte Ritchie Blackmore gitárost, hogy jöjjön vissza Hamburgból egy meghallgatásra. Curtis hamarosan kiszállt, de a HEC Enterprises, Lord és Blackmore örömmel folytatták a zenészek felkutatását. Még három tag csatlakozott a együtteshez: Nick Simper basszusgitáros, Bobby Woodman dobos, Rod Evans énekes. Woodman egy, a próbák során történt távolmaradása miatt Evans barátja Ian Paice dobos szállt be a csapatba zenélni és ez megpecsételte Woodman sorsát (Evans, Paice a The Maze nev? együttesb?l jöttek). 1968 tavaszán egy rövid dániai turnén vettek részt, majd – Blackmore javaslatára nagynénjének kedvenc slágerét alapul véve – a Deep Purple nevet vették fel.

1968 októberében az együttesnek Amerikában óriási sikere volt (az Egyesült Királyságban viszont alig ismerték ?ket) Joe South Hush cím? dalának feldolgozásával. A dal els?, Shades of Deep Purple cím?, meglehet?sen alábecsült albumukon jelent meg. A Cream búcsúturnéján a Deep Purple volt az el?zenekar. Nem sokkal kés?bb szerz?dést bontottak velük, mivel gyakran nagyobb sikerük volt, mint a Creamnek. Amerikában a turné idején 1968 novemberében, az Egyesült Királyságban 1969 júliusában jelent meg második albumuk, a The Book of Taliesyn. Harmadik albumuk, a szintén 1969-es Deep Purple több dalában szimfonikus zenekar is hallható. A harmadik album és az amerikai turné után Rod Evanst és Nick Simpert minden el?zetes bejelentés nélkül kirúgták. Helyüket a már korábban kinézett Episode Six énekes, Ian Gillan és basszusgitáros, Roger Glover került a csapatba. Ezzel létrejött a híres Mark II felállás, mely a Deep Purple aranykorát jelentette. Hallelujah cím? kislemezük meglep?en rosszul szerepelt a listákon. 1969 decemberében jelent meg Concerto for Group and Orchestra cím? albumuk, melyen egy háromtételes m? hallható az együttes és a Királyi Filharmónikusok el?adásában. A Concertót Lord írta, az el?adást 1969. szeptember 24-én, a Royal Albert Hallban tartották. A zenekart Malcolm Arnold vezényelte. A The Nice Five Bridges cím? albuma el?tt ez volt az egyik els? m?, melyen egy rockegyüttes szimfonikus zenekarral játszott együtt. Ebben az id?ben Blackmore „keményebb” zenét akart játszani, ezért egyáltalán nem örült annak, hogy a Deep Purple-t „nagyzenekarral játszó” együttesként kezdték emlegetni.

A világ tetején

A concerto után az együttes lázas turnézásba és lemezfelvételbe kezdett – a következ? 3 évben a csúcsra törtek. Ennek az id?szaknak az els? stúdióalbuma az 1970-ben megjelent In Rock a koncerteken sikeresen játszott Speed King, Into The Fire, és Child in Time számokkal. Szintén ekkor jelent meg az angliai Top Ten listára feljutott Black Night kislemez. Blackmore és Lord gitár- és orgona szólói Ian Gillan kit?n? énekhangjával, Glover és Paice szabta ritmusával az együttes védjegyévé váltak. A felállás második albuma, a lágyabb és progresszívebb Fireball (Gillan kedvence, nem mint Blackmore-é) 1971-ben jelent meg, több híres számmal, mint: Fireball, Demon’s Eye, Fools, és No One Came. Kislemezen is elértek egy újabb sikert a Strange Kind Of Woman c. számukkal. A Led Zeppelinnel és a Black Sabbathtal együtt a Deep Purple lefektette a heavy metal alapjait, bár akkoriban a kifejezés még nem létezett. Ehelyett azonban az 1970-es album címe vált stílusjelz?vé: rock.

1972-ben jelent meg a következ? albumuk, a Machine Head. A felvételek Svájcban készültek, a Montreuxi Grand Hotelben. Ez a legsikeresebb lemezük, a rajta található Smoke on the Water az együttes védjegyévé vált. A dal megtörtént eseményr?l szól: a felvételek ideje alatt Frank Zappa Montreuxben tartott épp koncertet, aminek során a helyszínül szolgáló kaszinó kigyulladt. Gillan állította, hogy látott egy alakot, aki jelz?rakétát l?tt a sátor mennyezetébe, az gyújtotta fel az épületet.

Az album egyes számait már játszották a Fireball turné alatt: A kés?bbi Highway Star “el?djét” a turné els? Portsmouth-i koncertjére vezet? úton írták a turnébuszban – és el? is adták él?ben – válaszul egy újságírónak, aki megkérdezte, hogy állnak új számok írásával. Látható ebben a formájában az 1971-es berlini videófelvételen.

1972-ben világkörüli turnén vettek részt, melynek jelent?s állomása volt júniusban Japán, ahol a három fellépésüket rögzítették. Ezen anyagból szerkesztették a világ egyik legjobbjának titulált Made In Japan dupla koncertalbumukat, amit kiegészítettek egy koncert Black Night kislemezzel. 1972-t?l Blackmore és Gillan között eléggé ellenségessé vált a légkör. A koncertlemez szerkesztését is Glover és Paice felügyelte csak. Blackmore a zenekarból már ekkor ki akart válni. A menedzserek viszont a szárnyaló zenekart a felbomlást megel?zend? további turnésorozatra küldték. A folyamatos koncertkörút alatt vették föl Rómában és Münchenben a felállás utolsó stúdiólemezét, a Who Do We Think We Are-t. Már kevéssé sikeres album, de ezen is születtek jelent?s alkotások: Woman From Tokyo, Mary Long, Smooth Dancer, Rat Bat Blue. Blackmore próbálta Gillan formabontó újításait megnyirbálni Our Lady, Painted Horse, ám Gillan több helyen ennek keményen ellenállt. A lemez 1973-as megjelenése közben is turnéztak. Végül 1973 június végén Gillan a zenekart elhagyta, amelyet az utolsó állomásukon Oszakában be is jelentett a közönségnek az befejez? szám, a Space Truckin után. A csalódott, feldühödött közönség a küzd?téren elhelyezett székeket összetörte. Ian Paice a dobszerelését a színpadon felrúgta, majd átgázolt rajta.

Gillan után hamarosan Roger Glover vált a zenekar elkeseredésének célpontjává,de mielött kitehették volna önként kiszállt az együttesb?l még a koncert másnapján.Újból hárman maradtak.

Helyükre kerül David Coverdale és Glenn Hughes, akik az együttes új dalszerz?i lesznek (Mk. III). Az új lemez, a Burn sikeres.

  • 1975-ben, a Stormbringer album után kilép Blackmore a csapatból. A gitáros helyére Tommy Bolin kerül.
  • Bolin részvételével egy lemez készül, a Come Taste the Band. Az együttesre egyre súlyosabb terhet ró Bolin heroin-függ?sége, ezért 1976-ban feloszlik a Deep Purple.

Újraegyesülések

A szünet 8 évig tartott, 1984-ben újra összeállt az együttes a második felállással. Habár Ian Paice dobosnak érvényes szerz?dése volt Gary Moore-ral, a gitáros nem akart útjába állni az újraegyesülésnek, így nagylelk?ségéb?l kifolyólag megtörtént az újraegyesülés. 2 lemez jelent meg így, a Perfect Strangers (1984) és a The House of Blue Light (1987). Az ellentétek újra kiélez?dtek Blackmore és Gillan között, és ezúttal is Gillan lépett ki az együttesb?l. A helyére kerül? Joe Lynn Turner csak egy album erejéig zenélt a Deep Purple-lel (Slaves and Masters, 1990) mivel Gillan vissza tudott térni 1993-ban. Ekkor dolgozott utoljára együtt az Mk.II felállás, egy album után (The Battle Rages On) Blackmore hagyta ott az együttest. Mivel turné közepén lépett ki és nem szerették volna lemondani a további koncerteket Joe Satrianit hívták a helyére (Mk. VI). A tagcsere bevált, Satriani és az együttes többi tagja szívesen zenélt volna tovább együtt, azonban Satriani lemezszerz?dései ezt nem tették lehet?vé. A turné befejeztével új gitárost kellett keresni, aki Steve Morse lett a Dixie Dregsb?l. Az ? közrem?ködésével jelent meg 1996-ban a következ? nagylemez, a Purpendicular majd az 1998-as Abandon.

2002-ben újabb tagcsere történt, ezennel az együttes eddigi állandó tagja, Jon Lord jelentette be nyugdíjba vonulását. (Kiválásával csak a dobos, Ian Paice maradt állandó tagként.) Helyére Don Airey került, a Rainbow és a Colosseum II billenty?se. Az új felállás (Mk. VIII.) két nagylemezt jelentetett meg, a Bananas-t és a Rapture of the Deep-et.

A Deep Purple ma is él és koncertezik, legutóbb 2007-ben jártak Magyarországon.

A Deep Purple és a heavy metal

Az együttes felállásai és albumaik

A tagok az együttes hosszú története során gyakran váltották egymást. A világhírnevet a 2. felállás hozta meg, amely 1984-ben újra összeállt. Ez a felállás a leghíresebb, az általuk felvett albumokat tartják a Deep Purple legjobb munkáinak. A 6. felállás az 1993-1994-es turnéra vonatkozik: a turné közben Ritchie Blackmore végleg kivált az együttesb?l, a hátralév? koncerteken pedig Joe Satriani játszott. Ez az egyetlen felállás, melynek még nem jelent meg hivatalos felvétele.

A Deep Purple tagjai
1. felállás (1968-1969)
  • Rod Evans – ének
  • Ritchie Blackmore – gitár
  • Jon Lord – billenty?s hangszerek
  • Nick Simper – basszusgitár
  • Ian Paice – dob, üt?hangszerek
2. felállás (1969-1973)
  • Ian Gillan – ének
  • Ritchie Blackmore – gitár
  • Jon Lord – billenty?s hangszerek
  • Roger Glover – basszusgitár
  • Ian Paice – dob, üt?hangszerek
3. felállás (1973-1975)
  • David Coverdale – ének
  • Ritchie Blackmore – gitár
  • Jon Lord – billenty?s hangszerek
  • Glenn Hughes – basszusgitár
  • Ian Paice – dob, üt?hangszerek
4. felállás (1975-1976)
  • David Coverdale – ének
  • Tommy Bolin – gitár
  • Jon Lord – billenty?s hangszerek
  • Glenn Hughes – basszusgitár
  • Ian Paice – dob, üt?hangszerek
(1976-1984) Szünet
2. felállás – újraalakulás (1984-1989)
  • Ian Gillan – ének
  • Ritchie Blackmore – gitár
  • Jon Lord – billenty?s hangszerek
  • Roger Glover – basszusgitár
  • Ian Paice – dob, üt?hangszerek
5. felállás (1989-1991)
  • Joe Lynn Turner – ének
  • Ritchie Blackmore – gitár
  • Jon Lord – billenty?s hangszerek
  • Roger Glover – basszusgitár
  • Ian Paice – dob, üt?hangszerek
2. felállás – második újraalakulás (1992-1993)
  • Ian Gillan – ének
  • Ritchie Blackmore – gitár
  • Jon Lord – billenty?s hangszerek
  • Roger Glover – basszusgitár
  • Ian Paice – dob, üt?hangszerek
6. felállás (1993-1994)
  • Ian Gillan – ének
  • Joe Satriani – gitár
  • Jon Lord – billenty?s hangszerek
  • Roger Glover – basszusgitár
  • Ian Paice – dob, üt?hangszerek
7. felállás (1994-2002)
  • Ian Gillan – ének
  • Steve Morse – gitár
  • Jon Lord – billenty?s hangszerek
  • Roger Glover – basszusgitár
  • Ian Paice – dob, üt?hangszerek
8. felállás (2002-napjaink)
  • Ian Gillan – ének
  • Steve Morse – gitár
  • Don Airey – billenty?s hangszerek
  • Roger Glover – basszusgitár
  • Ian Paice – dob, üt?hangszerek

Stúdióalbumok a felállások szerint

  • 1. felállás
    • Shades of Deep Purple – 1968. szeptember
    • The Book of Taliesyn – 1969. július
    • Deep Purple – 1969. november
  • 2. felállás
    • Deep Purple in Rock – 1970. június
    • Fireball – 1971. szeptember
    • Machine Head – 1972. március
    • Who Do We Think We Are – 1973. február
  • 3. felállás
    • Burn – 1974. február
    • Stormbringer – 1974. december
  • 4. felállás
    • Come Taste the Band – 1975. október
  • 2. felállás – újra összeálltak
    • Perfect Strangers – 1984. november
    • The House of Blue Light – 1987. január
  • 5. felállás
    • Slaves and Masters – 1990. október
  • 2. felállás – ismét újraalakultak
    • The Battle Rages On – 1993. július
  • 7. felállás
    • Purpendicular – 1996. február
    • Abandon – 1998. május
  • 8. felállás
    • Bananas – 2003. augusztus
    • Rapture of the Deep – 2005. október

A Deep Purple együttescsalád

A Deep Purple tagjai több más együttesben is játszottak, f?leg az 1976-84 közötti feloszlás ideje alatt.

Rainbow

B?vebben: Rainbow (együttes)

A Ritchie Blackmore kiválásakor 1974-ben alakult Rainbow tekinthet? a második Purple-nek, mivel egykori több tag is játszott itt illetve került kés?bb a Deep Purple-be (Roger Glover, Joe Lynn Turner, Don Airey)

Ian Gillan Band

Whitesnake

B?vebben: Whitesnake

Roger Glover Band

Steve Morse Band

Diszkográfia

Stúdióalbumok

  • Shades of Deep Purple, #24 US 1968. szeptember, (Evans/Blackmore/Lord/Simper/Paice)
  • The Book of Taliesyn, #54 US 1968. december (Evans/Blackmore/Lord/Simper/Paice)
  • Deep Purple, #162 US 1969. november (Evans/Blackmore/Lord/Simper/Paice)
  • Deep Purple in Rock, #4 UK, #143 US (arany)1970 június (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • Fireball, #1 UK, #32 US (arany) 1971. szeptember (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • Machine Head, #1 UK (arany), #7 US (2x Platina) 1972. március (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • Who Do We Think We Are, #4 UK, #15 US 1973. február (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • Burn, #3 UK (arany), #9 US (arany) 1974. február (Coverdale/Blackmore/Lord/Hughes/Paice)
  • Stormbringer, #6 UK, #20 US (arany) 1974. december (Coverdale/Blackmore/Lord/Hughes/Paice)
  • Come Taste the Band, #19 UK, #43 US 1975. október(Coverdale/Bolin/Lord/Hughes/Paice)
  • Perfect Strangers, #5 UK (arany), #17 US (Platina) 1984. november (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • The House of Blue Light, #10 UK, #34 US 1987. január (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • Slaves and Masters, #45 UK, #87 US 1990 (Turner/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • The Battle Rages On, #21 UK, #192 US 1993. július (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • Purpendicular, #58 UK 1996. február (Gillan/Morse/Lord/Glover/Paice)
  • Abandon, 1998. május (Gillan/Morse/Lord/Glover/Paice)
  • Bananas, 2003. augusztus (Gillan/Morse/Airey/Glover/Paice)
  • Rapture of the Deep, 2005. október (Gillan/Morse/Airey/Glover/Paice)

Koncertalbumok

  • Concerto for Group and Orchestra, 1969. december (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • Scandinavian Nights, 1970 (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • Deep Purple In Concert, 1970-1972 (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice – recorded live)
  • Made in Japan, 1972. december (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice – recorded live)
  • Made in Europe, 1975. május (Coverdale/Blackmore/Lord/Hughes/Paice – recorded live)
  • Last Concert in Japan, 1976. március (Coverdale/Bolin/Lord/Hughes/Paice)
  • Live in London, (Coverdale/Blackmore/Lord/Hughes/Paice – recorded live for BBC radio in 1974)
  • Nobody’s Perfect (live), 1988. július (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice – recorded live)
  • In the Absence of Pink (live), 1991. január 6.
  • Come Hell or High Water, 1994. október (Gillan/Blackmore/Lord/Glover/Paice)
  • Mk III The Final Concerts, 1996. január 7. (Mk3)
  • In Concert with the London Symphony Orchestra, 1999. szeptember (Gillan/Morse/Lord/Glover/Paice)
  • This Time Around: Live in Tokyo (1975 Japanese Tour)
  • Live in Europe 1993, 2006
  • Inglewood – Live in California 1968
  • Live in Montreux 69 1969
  • Gemini Suite Live 1970
  • Live in Denmark 1972

Válogatások

  • Purple Passages 1972. szeptember
  • Mark I & II 1973. december
  • 24 Carat Purple 1977
  • Powerhouse 1975. július
  • The Mark II Purple Singles 1979. április
  • Deepest Purple: The Very Best of Deep Purple 1980. július
  • When We Rock, We Rock, and When We Roll, We Roll 1980
  • The Anthology 1985. június 30.
  • Knocking at Your Back Door: The Best of Deep Purple in the 80’s 1992
  • The Deep Purple Singles A’s and B’s (1968-1976) 1993. január
  • 30: Very Best of Deep Purple 1998. október
  • Smoke on the Water 1998
  • Purplexed 1998
  • Shades 1968-1998 1999
  • The Very Best of Deep Purple 2000
  • The 1975 California Rehearsals, volume 1 & 2 2000
  • Listen, Learn, Read On (6 CD-s box set) 2002. október 29.
  • Winning Combinations: Deep Purple and Rainbow 2003
  • The Best of Deep Purple: Live in Europe 2003
  • Deep Purple: The Platinum Collection 2005

DVD

  • Bombay Calling
  • Come Hell Or High Water
  • Concerto For Group And Orchestra
  • Deep Purple Live In Concert 74
  • Deep Purple Live With The London Symphony Orchestra
  • Heavy Metal Pioneers
  • In Concert With The London Symphony Orchestra
  • New, Live And Rare
  • Perihelion
  • Total Abandon
  • Masters From The Vaults
  • Perihelion
  • Live At Montreux 2006

Küls? hivatkozások

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: +1 (from 1 vote)
loading