aug 042010
 
 2010. augusztus 4. szerda  Posted by at 18:52

Az Aerosmith egy amerikai hard rock zenekar,  mely hagyományos rhytm & blues alapú rockot játszik. Több évtizeden keresztül markánsan jelen vannak a zenei életben. A sok stílusváltás ellenére is meg tudták ?rizni sajátos arculatukat. Míg a korai érát a rhythm and blues és a blues alapú hard rock jellemezte,  addig a 80-as években már poposabb és AOR-osabb felhanggal is megszólaltak a hard rock mellett.

Közel négy évtizedes pályafutásuk alatt generációk sztárzenekaraira voltak óriási hatással, kezdve a Guns N’ Roses-tól a Metallica-ig, a Mötley Crüe-t?l a Nirvana-ig. Amerika egyik legsikeresebb és legnagyobb múltra visszatekint? zenekara. Innen ered a rájuk aggatott America’s Greatest Rock and Roll Band, azaz Amerika Legnagyobb Rock and Roll bandája szlogen is.

Népszer?ségüket a ’90-es években és az új évezredben is meg tudták ?rizni, a mai napig telt házas stadionkoncerteket adnak. Pályájuk során 27 daluk került fel a Top 40-es listákra és több mint 150 millió lemezt adtak el. 2001-ben kerültek be a Rock and Roll Hall of Fame-be.

 

Történet

Korai évek: 1970-1974

Az együttest Steven Tyler és Joe Perry alapította 1969-ben, egy Rolling Stones koncert után. Tom Hamilton basszusgitáros és Joey Kramer dobos mellett eleinte még Ray Tabano volt a másik gitáros. Az els? két évben a zenekar együtt lakott egy bostoni lakásban a Commonwealth Avenue-ben. Zenekarnévnek els?ként olyan név-ötletek röppentek fel mint a Spike Jones and the Hookers. De mivel Stevenen kivül senkinek nem tetszett az ötlet ezt elvetették. Végül Joey állt el? az Aerosmith névvel. Az els? Aerosmith próbák egy bostoni egyetem kollégiumának alagsorában zajlottak. Mivel Steven rendelkezett a legtöbb zenekari tapasztalattal és muzikalitással, gyakorlatilag ? volt a zenekar tanára. A hangszeresek pedig nyers er?t és energiát mutattak neki. Kezdetben ez kovácsolta össze ?ket, de tulajdonképpen a mai napig ez adja a közöttük lév? szeretet-gy?lölet viszony alapját. Gyakorlásképpen Stones számokat játszottak, hangról-hangra. Steven Tyler így idézi fel az els? próbákat:

Képtelenek voltak igazi összhangban játszani. Összefésültem a szólamokat és megtanítottam ?ket arra, hogy ne essenek ki a ritmusból. Szóval én csináltam bel?lük igazi zenekart. A mai napig gy?lölnek ezért. Kés?bb egy csomó terápiás megbeszélésünk err?l szólt.
 

Az els? Aerosmith koncert a massachusettsi Hopkintonban volt, a Nipmuc gimnáziumban. Játszották többek közt a Movin Out-ot, a Somebody-t, a Walkin the Dog-ot, de feldolgozásokat is, mint a Good Times Bad Times vagy a Train Kept A-Rolling. Steven és Joe a koncert után összeveszett, mert Steven nem halotta magát a színpadon Joe hangos gitárja miatt. Ez a kés?bbiekben is konfliktusforrás lett, mely a mai napig gondot okoz id?nként. New Hampshire-ben szereztek maguknak egy ügynököt, Ed Malhoit aki f?iskolákon meg fogadókban szervezett nekik fellépéseket hétvégenként. A banda pénzügyeit ekkoriban Joey intézte. Ray Tabanot ingadozó teljesítménye és féktelen viselkedése révén kirúgták, helyére Brad Whitford került.

A zenekar legels? meghallgatását lemezszerz?dés reményében George Page-nek tartotta. Neki tetszett a zene, ezért elvitte demójukat New Yorkba, az Epic Records munkatársához Steve Paley-hez. ? azonban visszautasította az együttest. Ezt követ?en a zenekar szerzett magának egy 72 személyes iskolabuszt a turnézás érdekében. 1971 decemberében hatalmas kiugrási lehet?séghez jutottak, amikor sikerült lekötniük egy bulit a Humble Pie el? zenekaraként. Különleges vendégként Edgar Winter is fellépett. Ez volt az Aerosmith els? koncertje New Yorkban, s?t az els? New Englanden kívül. A következ? hetekben nehéz id?k jártak rájuk: majdnem kilakoltatták ?ket a házukból, ráadásul próbálni sem tudtak hol. A megoldás végül Frank Connelly koncertszervez? személyében érkezett, aki szerz?dést kötött velük, és a korábbiaknál jóval nagyobb bevételeket ígért a csapatnak. Frank korábban kötött le bulikat a Beatlesnek, Jimi Hendrixnek, és a Led Zeppelinnek is. 1972 egy manhattani fellépés alkalmával látta ?ket el?ször David Krebs és Steve Leber, akik kés?bb 12 éven át menedzselték a bandát. ?k bemutattak két demót az Atlantic és a Columbia kiadóknak. Az Atlantic nem mozdult rá az Aerosmithre, a Columbia viszont leszerz?dtette ?ket. A lemezkiadó 125 ezer dolláros el?leget fizetett az együttesnek. Az Aerosmith volt az utolsó zenekar amit Clive leszerz?dtetett a Columbiának.

Joe Perry ekkoriban ismerkedett meg Elyssa Jerrettel és ezzel elindult egy olyan folyamat, amelyek nagyon sok mindent megváltoztattak a zenekar történetében. Joe állandóan vele volt, Steven pedig féltékeny volt rá. Kettejük kapcsolata romlani kezdett. A zenekar kiköltözött korábbi lakhelyér?l, és külön utakra tértek. Ezzel egy korszak zárult le. Megismerkedtek Laura Kaufmannal – aki Leberéknek dolgozott – és ? lett a sajtófelel?sük. 1972 októberében kezdtek dolgozni az els? albumon a Newbury Streeten található Intermedia stúdióban. A lemez producere Adrian Barber lett, aki korábban dolgozott a Cream és a Vanilla Fudge számára. Az album elkészülte után a zenekar bemutatta a lemezt egy Kip Cohen nev? kiadós (CBS) embernek, aki csak ennyit mondott: Ezen a lemezen egy sláger sincs! Ezután a kiadó egyáltalán nem foglalkozott a lemezzel. ?k inkább Bruce Springsteen és a Blue Öyster Cult lemezére koncentráltak. A lemez több klasszikus dalt is tartalmaz, többek között a Mama Kin vagy a Dream On is ezen szerepel. A lemez semmilyen reakciót nem váltott ki. Nem voltak kritikák, a számokat nem játszották a rádiók. A zenekar azonban nem keseredett el teljesen, úgy gondolták minél többet kell koncertezniük. A CBS a színfalak mögött felakarta bontani a zenekarral kötött szerz?dést. Az egyik koncert el?tt letartoztatták ?ket drog birtoklása miatt, de végül elengedték ?ket. Id?nként a rádiók elkezdték játszani a dalaikat, a bostoni WBCN kezdte els?ként. Maxanne Sartori volt a m?sorvezet? aki el?ször adásba vette ?ket. A komolyabb turnék érdekében bevették Robert Kellehert turnémenedzsernek. Az els? komoly turnéjukon a Mahavishnu Orchestra el? zenekaraként léptek fel. A párosítás szörny? volt, hiszen a Mahavishnu jazz rock közönsége nem sokba vette az Aerosmith rock and rollos zenéjét. El?fordult, hogy a f?banda azért fizetett az Aerosmithnek, hogy ne lépjenek fel aznap este. Ezután Amerika közép-nyugati és északkeleti régióit járták végig a Kinks el? zenekaraként. A gázsijuk 300 dollárról 1500-ra ugrott. A koncertek hatására egyre népszer?bb lett a zenekar. A rajongók elkezdték ostromolni a rádiókat, hogy játszanak Aerosmith-t, az adók pedig el?bb-utóbb behódoltak. Az egyik 1973. április 19.-én tartott koncertet a WBCN él?ben közvetítette. Ez elvileg egy showcase-koncert volt, tele rádiós és sajtós meghívottal. De az égvilágon semmi visszhangja nem volt. Ha mégis volt valami kritika, az általában így írta le ?ket: primitív, utánzat és felesleges. Stevent pedig gyenge Mick Jagger klónnak tartották.

Steven els?ként egy The Point cím? kis volumen? magazin címlapján szerepelt el?ször. A cikkben azonban volt egy olyan kép is, ahol Steven a hátsóját mutatja a kameráknak. Itt jelent meg az els? dicsér? kritika, mely fényes jöv?t jósolt nekik:

Az Aerosmith zenéje mocskosul kemény. Fiatalok, er?sek, és úgy játszanak, mintha az életük múlna rajtuk. Ilyennek kell lennie egy rockbandának. A rock and roll él, a jelenség megszületett, és hamarosan messzire terjed.
 

Az els? országos lap amely írt róluk a Cream volt. ?k szintén pozitívakat írtak róluk. A kiadó azonban továbbra is ki akarta rúgni a zenekart, miután a debütáló albumból csak 30 ezer példány fogyott. Clive Davis azonban kiadatta a Dream On-t kislemezen, amely a slágerlista hatvanadik helyéig menetelt, és így a kiadó belátta, hogy nem reménytelen a banda. Így sikerült elérniük, hogy még egy lemezt adhassanak ki a CBS-nél. A zenekar egyre sikeresebb lett, a falakon grafittik jelentek meg: Natickben az Aerosmith az isten. Boston els? számú rádiója a WRKO rendezett egy ingyen koncertet, ahol az Aerosmith volt a f?zenekar, és 7 ezren voltak rájuk kíváncsiak. Ez a rádióállomás is folyamatosan játszotta a Dream Ont, ami így 8 héten állt az adó slágerlistájának élén. Kés?bb a Rolling Stones Angie-je szorította le. Augusztus 10-én a Sha Na Na el?tt léptek fel a Suffolk Downs-i versenypályán 35 ezer néz? el?tt. A siker érdekében körbejárták olyan híres lapok szerkeszt?ségeit, mint a Billboard, a Cashbox vagy a Record World. Meglep? módon kezdtek jókat írni róluk. 1973 októberében újabb turnéra indultak, ezúttal a Mott the Hoople el? zenekaraként. A körút után megkezd?dtek a munkálatok a második lemez felvételein, méghozzá New Yorkban a legendás Record Plant stúdióban. A készül? lemeznek Jack Douglas volt a producere, akivel egy hosszan tartó együttm?ködés vette kezdetét. Szinte a zenekar hatodik tagjává vált. ? korábban dolgozott Miles Davisszel, a The Whoval, John Lennonnal, Alice Cooperrel, többek között. Az 1974-ben megjelent második album a Get Your Wings cimet kapta és nemcsak a banda de a menedzsment számára is vízválasztónak bizonyult. A Columbia ezzel a lemezzel sem foglalkozott különösebben. Kislemezként a Same Old Song and Dance-t adták ki. Bár a kislemez nem jutott fel a listákra, az album viszont igen: 100. helyig küzdötte fel magát, és a folyamatos turnézásnak köszönhet?en majdnem egy évig fenn is maradt. Egy rakás együttes el? zenekaraként játszhattak, köztük volt a Deep Purple, a Black Sabbath, a Blue Öyster Cult, a Slade, a REO Speedwagon, a The Who, Carlos Santana és a pályája elején tartó KISS.

A turnézás meghozta a gyümölcsét: a lemez a kiadása után egy évvel aranylemez lett. További turnék következtek közép-nyugaton. Ahol a zenekar már ismertebb volt, ott a gázsijuk már meghaladta a 3500 dollárt is. Richmondban és Atlantában öt koncerten is a Hawkwind el?tt léptek fel. 1974 tavaszán el?ször adtak telt házas bulit a bostoni Orpheumban, ahol az el? zenekaruk a Blue Öyster Cult volt. Kaliforniában, Washingtonban és Missouriban a REO Speedwagon és Suzi Quatro el?tt léptek fel. Április 2.-án Bruce Springsteennel és a Fairport Conventionnel koncerteztek. A június 9.-i Memphisi buli botrányba torkollt, Steven trágár kifejezései miatt. Június végén Los Angelesben az NBC Midnight Special cím? m?sorában léptek fel. Július végén a New York Dollsszal indultak turnéra. Marionban és Ohioban együtt játszottak a KISSszel. Augusztus 18-án Boston közelében a Westboro Speedway pályán léptek fel f?bandaként 35 ezer néz? el?tt, 10 ezer dolláros gázsiért. Nyitóbanda a Duke and the Drivers volt. ?sszel a Lynyrd Skynyrddal és a Blue Öyster Culttal vágtak neki az országnak. A sajtó egyre jobban viszonyult a zenekarhoz. A Rolling Stone elismer? kritikát írt a Get Your Wingsr?l: Ügyesen megtalálják az egyensúlyt a Yardbirds és Who stílusú rock, illetve a 70-es évekbeli heavy metal között. A többi rocklap is komolyabban kezdett foglalkozni velük. 1974 kés? nyarán a Central Parkban f?bandaként léptek fel a Schaefer fesztiválon. Rory Gallagher volt a másik fellép?. Ezen a koncerten a közönség ellenségesen állt hozzájuk, egy feldobott üveg Joey Kramert találta el.

Aranyévek: 1975-1979

Joe Perry koncert közben.

1975 februárjában láttak neki a Toys in the Attic felvételeinek. A Columbia kiadó újratárgyalta szerz?dését a zenekarral, és David Krebs komolyabban kezdett foglalkozni velük. A lemez 1975 áprilisában került boltokba és meghozta a várt áttörést. Hamar platinalemez lett, és ez révén az els? kett?b?l is milliók fogytak. Ekkoriban még el?zenekarként is felléptek, például ötször is játszottak Rod Stewart és a Faces el?tt. Bostonban, Detroitban, és a közép-nyugaton már f?bandaként játszottak. El?zenekarok a Kansas, a Slade, a Mahogany Rush, és a Blue Öyster Cult voltak. A turné alapján felkerültek az els? ligába. A Hit Parader így fogalmazott: Az Aerosmith 1975-ben ezrével állította maga mellé a heavy metal rajongókat, és ezzel egyértelm?en a Led Zeppelin amerikai megfelel?jévé vált. Rajongótáborukat kék hadseregként kezdték emlegetni, mert koncertjeiken szinte kivétel nélkül farmernadrágos és farmerdzsekis emberek gyülekeztek. 1975 április 18-án és 19-én a Boston Gardenben adtak telt házas koncerteket (a brit Foghat volt az el?zenekar). Júniusban sokat játszottak a ZZ Toppal, június 19-én telt házas bulit adtak a Los Angeles Forumban. Ezid? alatt egyre növekedett a feszültség a tagok – f?leg Joe és Steven – között. Mindnyájan nagy nyomás alatt álltak, a drogok pedig kezdték átvenni az irányítást. Augusztus 24.-én a New Jersey State Fairgroundson léptek fel 20 ezer ember el?tt. El?zenekar a Slade, a Poco és Nils Lofgren volt. Az augusztus 29-ei Central Parkban adott bulit (Ted Nugent tel) közvetítette a rádió. 1976 elejére a Dream On bekerült a Top 10-be. Ekkora a zenekar Amerika egyik legsikeresebb zenekara lett. Januárban Jack Douglasszal elkezdtek dolgozni negyedik lemezükön, a Wherehouse stúdióban. A felvételek sokáig tartottak, ezért el kellett halasztani egy tízhetes turnét. Áprilisban egy kisebb szabadságot iktattak be. Joe és Elyssa Jamaicára utazott.

A Rocks cím? új lemez végül május elején jelent meg és kedvez? kritikákat kapott. Az albumlista 3. helyén nyitott és majd egy évig listán maradt. Az els? kislemez a Last Child a 21. helyig jutott. A Rocks júliusban már platinalemez lett, de ezt a min?sítést már az el?rendelések alapján megkapta. Május 10-én léptek fel el?ször a Madison Square Gardenben a Black Sabbath vendégeként. Ezután újra a Forumban koncerteztek, el?zenekar a Montrose volt. A körút kimerítette a tagokat és elhatározták, hogy ez lesz az utolsó nagy turnéjuk. Az els? f?bandaként adott stadionkoncertjükre 1976. június 12-én került sor a michigani Pontiac Stadiumban. Fél nap alatt elkelt a 80 ezer jegy. Joey ezen a koncerten játszott el?ször dobszólót. Sok koncerten Jeff Beck nyitott nekik, ami a két gitáros számára óriási megtiszteltetés volt. A zenekar a turné során repül?vel utazott, az év vége felé már saját géppel. A zenekar életstílusa, az elzártság, a drogok megtették a magáét: Steven az egyik koncert alkalmával lerúgta az egyik monitort a színpadról, amely telibe kapta az egyik biztonsági ?rt. Július 10-én Chicago-ban léptek fel 65 ezer ember el?tt. A turné tovább folytatódik: a Seattle-i Kingdome-ba másfél óra alatt elkel több mint 60 ezer jegy. A drogozás egyre nagyobb méreteket öltött, ekkoriban már rég ráálltak a heroinra. Joe Perry ekkortájt így nyilatkozott a Rock Magazine-nak:

Korábban az életben maradás volt a cél, most viszont más célok motiválnak minket. Csak azért, mert a legnagyobb stadionokat is megtöltjük, még egyáltalán nem biztos, hogy igazán jók is vagyunk. A legnagyobb kihívássá az vált, hogy valami maradandót alkossunk.
 

1976. szeptember 10-én Joe Perry Anaheim-ben ünnepli 26. születésnapját, 56 ezer néz? el?tt. Meglepetésként Jeff Beck is feljött a színpadra játszani vele. A turné vége felé a nyugati parton egyre nagyobb koncertek következtek. Seattle-ben például már 110 ezer néz? el?tt játszottak. A méretek kezdtek abszurddá válni: a közönség egy része majd egy kilométerre volt a színpadtól. Los Angelesben részt vettek a Don Kirshner Rock Awards díjkiosztóján, amelyet a tv is közvetített. Az Aerosmith furcsamód a “legjobb új zenekar” kategóriában jelölték. A díjat azonban a Hall and Oates vitte el el?lük. Joe Perry vendégeskedett David Johansen els? szólólemezén. Steven kikapcsolódásként Malibuba utazott. Ekkortájt ismerkedett meg Bebe Buell-el, akivel hosszú viszonyt kezdett. Miközben a zenekar a hazájában szupersztár lett, Európában még alig ismerték ?ket. Els? európai turnéjuk Liverpoolban kezd?dött. Stevent azonban a határ?rök elkapták drog birtoklása miatt. Végül óriási összeg ellenében szabadon engedték. Bebe Buell nem bírta a zenekar életvitelét, ezért bizonyos id?re otthagyta Stevent. Így nyilatkozott:

A viselkedésük el?zött t?lük. Ezek a srácok ugyanis képtelenek mértéket tartani bármiben is. Mindenük megvolt: Porschék, magánrepül?k, dollármilliók, a pénz semmiben sem jelenthetett akadályt. Persze tudtam jól, hogy milyenek a rocksztárok, csakhogy Mick Jagger vagy Jimmy Page nem veszítette el teljesen a kontrollt a viselkedése fölött. ?k viszont mindenkinél örültebben és vadabbul buliztak.
 

Stevennek begyulladt a gégéje ezért le kellett mondani pár koncertet.

Másfél évvel a Toys in the Attic megjelenése után kiadták a Walk This Way-t kislemezként. A lista 10. helyéig jutott. Decemberben ismét a Madison Square Gardenben léptek fel, el?zenekar Ted Nugent volt. 1977 elején felkérést kaptak egy japán turnéra. Mivel itt is rendkívül népszer?ek voltak, a fogadtatásuk sokban hasonlított a Beatle-mániához.

Diszkográfia

Searchtool right.svg B?vebben: Aerosmith-diszkográfia
  • 1973 Aerosmith
  • 1974 Get Your Wings
  • 1975 Toys in the Attic
  • 1976 Rocks
  • 1977 Draw the Line
  • 1979 Night in the Ruts
  • 1982 Rock in a Hard Place
  • 1985 Done with Mirrors
  • 1987 Permanent Vacation
  • 1989 Pump
  • 1993 Get a Grip
  • 1997 Nine Lives
  • 2001 Just Push Play
  • 2004 Honkin’ on Bobo
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0 (from 0 votes)
loading