Taurus,  Balázs Ferenc, Radics Béla, Som Lajos, hard rock, Balázs Fecó

A Taurus (teljes nevén Taurus EX-T 25 75 82) rockegyüttes az 1970-es évek első feléből, akiket Magyarország első hard rock zenekaraként és a második supergroupjaként tartanak számon.

– A Taurus Ex-T 1972. május 1-én lépett először színpadra a Budai Ifjúsági Parkban, ám az akkor kitűnően sikerült debütálás sem tudta összefogni a csoportot: az eltérő zenei felfogásoknak és az ebből fakadó személyi torzsalkodásoknak korai feloszlás lett a vége. Öt évvel később, 1978. május 1-én mintha visszaforgott volna az idő kereke: egy új formáció ugyanazokat a dalokat játszotta ugyanabban a felállásban, azonos hangszerelésben. A Korál tehát megelégedne a zenei emlékek visszaidézésével, figyelembe sem véve, hogy öt év múltán másoknak és máshogy szól a rock? Kényelmesség vagy nosztalgia a magyarázata, hogy Balázs Ferenc ex-Taurus és jelenlegi Korál-tag társait nem ösztökélte mai repertoár összeállítására?

– Én úgy érzem, hogy programunk egy pillanatra sem tűnik porosnak – mondja Balázs Ferenc. Valószínűleg a Taurus érzés- és hangzásvilágával megelőzte korát. A daloknál sohasem fontos, hogy milyen dátum kerül a kotta aljára – nem ez dönti el aktualitásukat. Gondoljunk csak a komolyzenére: a kompozíciók nem csak öt, de száz év után is időszerűnek hatnak. Nem a naptár, hanem a közönség dönti el, hogy a zene, vagy a zenét megszólaltató együttes érdemes-e a tapsra, az újrahallgatásra. Amikor az idén először léptünk fel, tudtuk, hogy olyan generáció előtt kell bemutatkoznunk, amely jó, ha csak hírből hallott a hazai rock-mozgalom úttörőjéről, a Taurusról. Ha nincs emlék, nincs nosztalgia sem – engem és társaimat a korosztályok változásából adódóan új közeg fogadott azon az első bemutatkozáson, olyan közönség, amelyet csak elkényeztetett a rock eddigi termése.

Talán sohasem történt még, hogy egy ismeretlen kvartett rögtön a premier előadáson háromszor játszotta el ugyanazt a számot – az Anyám, vigasztalj engem pedig ilyen üdvrivalgás, újrázó követelést váltott ki. Miért? Nem tudom, csak gyanakszom: mondataink és akkordjaink úgy és arról szólnak, ahogy és amiről a mai fiatalok vitáznak és gondolkoznak, éreznek és élnek. És még valami: a Piramis közismertsége és népszerűsége után újra őr támadt – a közönség megint új arcokra kíváncsi, ismét az ismeretlenek között szeretné megtalálni kedvenceit. Azt mondod, ha ötéves számokat játszunk, nem tudunk lépést tartani a rock fejlődésében? Őszintén: ennyire megváltoztak volna a stílusjegyek? Nem ugyanúgy szól az orgona, a gitár, a basszus és a dob? Csak hangszerelésben és színpadi látványban lehet egyéni lenni.

– Beszéljünk akkor a hangszerelésről. A hosszúra nyújtott szerzeményekben, a bevált dinamikai változásokban és a hangszerszólókban talán még több a hatásvadász megoldás a kívánatosnál… – Nyugodtan mondd ki: mesterkélt. Ha egy kompozíció több mint háromperces, ha a szvittek összetettségéig és bonyolultságáig merészkedik, ha a szűk keretben is megújuló dallamvilágot tartja dominánsnak, könnyű ráfogni, hogy kimódolt. Ha valóban “csinált” volna a zenénk, lenne okunk a szégyenkezésre. Nem az, csupán kigondolt és ez érték, nem hiányosság. Vigyáznunk kell, mert már elmosódott a rockzene korábbi misztikuma, forradalmi, vagy többnyire álforradalmi hitvallása és külsődleges magatartásformája. Ma már csupán kikapcsolódás, szórakozás a fiatalok életében. Ez kötelez bennünket arra, hogy hétköznapi módon fogalmazzuk és hangszereljük – nincs helye a hatásvadászatnak. Ha mégis ezt érzed, ne felejtsd el: alig vagyunk félévesek.

– A rock lendülete és hevülete nemcsak zenészeket, egyéniségeket is megkíván. Négyetök közül pedig talán csak te vagy “sztártípus”.

– Talán mert én énekelek és beszélek a számok között. De ha megnézel egy filmet, nem biztos, hogy a főszereplőre emlékszel vissza a legjobban. A mi négyes fogatunkban is fontos, hogy egyformán húzzon mindenki, még akkor is, ha Fischer László, Pados István és Scholler Zsolt még “csikó”. A Korál karrierje nemcsak rajtam múlik, a reflektorok egyformán világítanak meg mindenkit. Ha igaz, egyformán leszünk népszerűek, vagy tűnünk el a zenekarok rengetegében.

Bálint Péter (újraközölve a Pesti Műsor 1978. augusztus 30-i számából)

Taurus

A szerkesztő megjegyzései: Nemrég közöltük újra Zorán Taurus-ba való belépésekori nyilatkozatát. Közöltünk régebben cikket a Vikidálos Koráldemóról 1978-ból…

A cikk érdekes meglátása, hogy párhuzamot von ’72. május 1 és ’78. május 1 közt, de hogy ugyanaz lett volna a hangszerelése a régi Taurus daloknak, az nem egészen igaz. Fecó azt mondja, megelőzte korát a Taurus, hát ezt azért túlzásnak tartom, éppen hogy naprakész volt mondjuk egy LGT mellett, mindenesetre 1978-ban olyan “hard-rock revival” volt szerintem, amibe ez a repertoár simán belefért. Én nem gondolom, hogy nem tette volna helyesen a Korál, hogy a Taurus repertoárra építi az újrakezdést. És 1978-ban írtak mellé saját – ugyane stílusban fogant – pár számot is, amik méltó párjaik voltak a korábbi slágereknek. Meg igaz az is, amit Fecó mond: “Ha nincs emlék, nincs nosztalgia sem”. Ha nincs a Korál, akkor a Taurus számok jó része elfeledődött volna.

Fecó nyilatkozatát olvasva gondolkodtam el azon, hogy miért nem volt Piramis – Korál ellentét? Miért nem voltak ezek úgy, mint a Piramis – P. Mobil. De azt mondják, ezekben a kezdeti időkben a Korálnak még nem volt olyan erős bázisa, mint az említett zenekaroknak. Mikor meglett a lemez, meglett a nagyobb bázis is, csak onnantól meg már a Korál kezdett erősen átalakulni a kezdeti agresszívabb, szárazabb Taurus örökségből “Homok a szélben” zenekarrá. És a végéhez: A Korál az egyenlő Balázs Fecóval. Mindig a frontember viszi a zenekart.

Tagok

  • Balázs Fecó – billentyűs hangszerek, ének
  • Brunner Győző – dob, ütőhangszerek
  • Radics Béla – gitár, ének
  • Som Lajos – basszusgitár

1972 végén Som Lajos helyét Sztevanovity Zorán (basszusgitár, ének) vette át.

Diszkográfia

  • Zöld csillag / Szólíts meg vándor (kislemez, 1972, az eredeti felállásban)
  • A kőfalak leomlanak / Lány, akire szerelemmel nézhetek (kislemez, 1973, Zoránnal)