Dombrovszki György

GITÁR

Dombrovszki György – gitár

Mint sokan mások én is tizenévesen keverdtem bele ebbe a hangosan fortyogó löttybe. Semmi sem számított csak a torzító a hosszú haj a szűk, szakadt farmer és amikor csak lehetett valami koncert ami ezt képviseli. Fogalmam sem vola róla, hogy ez inkább gyakorlás és motorikus képességig fejlesztett tudásanyag kellett volna, hogy legyen. Sajnos a kilencvenes években nem volt annyira könnyű ezt megszerezni. Nem volt internet ahol csak bepötyögtem a kívánt skála vagy akkord nevét, vagy bármilyen zenét, zenekart megkeresve csak annyi legyen a dolgom, hogy tanuljam amit akarok. Úgy jutottam bármihez is, ha felvettem kazettára a Nagy Feró „Garázs” című műsorát vagy nemzeti kincsként sikerült vennem egy Metallica Hungarica-t és az első három húros Jolanát.

Úgyhogy évek alatt kellett tanulnom, tapasztalnom sokféle formációban sok jó emberrel megismerkedve vagy csalódva, ha valami nem sikerült. Lemondták, elbénáztuk, senki nem jött el, két sörért mentünk, elromlott a cucc, nem volt cucc, bedöglött a kölcsön busz, valaki sokkal jobb volt nálunk vagy csak ismertebb, kutyaütőknek néztek minket esetleg halál részegen győzködtek, hogy nagyon királyok vagyunk…néha el is hittem.

„Igazi zenész saját zenéjét játsza…” (Generál – Zenegép)

Ilyen értelemezésben nem tartom magam zenésznek, viszont úgy gondolom, ha önfeledt perceket tudok nyújtani azzal, hogy a hangszeremen előadom mások dalait, akkor abban a pillantban amikor azt látom, hogy a közönség táncoló, ugráló és a gitárjátékomat figyelő emberekből áll, kezd beigazolódni, hogy nem reménytelenül álmodoztam tizenévesen.